Are you ready?
Hát nem, mi nem... Később, valamikor egyszer nem mehetnénk az Emirates-be? Nem?
A picsába egy ikszre talán jók vagyunk mint néhány éve, vagy nem?
Nos, nem. Pedig itt a húsvét, készültünk rá rendesen. A március 3. után kezdtük a böjtöt, tiszta szopás volt. A megtartóztató életmód mellé csak egy kis kolbászos zsemlét sikerült csak suttyomban letolni a hónap közepén (City - Chelsea 2:1), miután kiderült, hogy a március idusán rendelt milánói sertésbordában a tészta alatt csak szójaszelet lapul (City - Sporting 3:2)... Szóval vártuk, hogy a hosszú böjtnek meglesz az eredménye, de nem lett. Az egyetlen mázlink, hogy nem mi lettünk az áldozati bárány a londoni ünnepi asztalon, hogy a francia Michelin csillagos séfnek csorba volt a kése.
A meccsről nem érdemes sokat beszélni. A hazaiak győzelme jogos, a futballban nem érdemel egy pontot sem az a csapat, amelyik nem találja kilencven perc alatt a kapu felületét. Nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen meccse a csapatnak ebben a szezonban. Éreztem, hogy nem lesz meg, nem szoktam csipázni azokat a csapatokat, akik csak túl akarnak. A hazaiaknál volt minden, lesgól, kapufa meg még ki tudja mi. Momentuma is alig volt a Citynek, érzékeny veszteség Yaya korai kiesése, de ez nem magyarázat a rossz játékra. 36%-os labdabirtoklás, az idei legrosszabb, öt kapura lövés. Sem a szakvezetés, se a játékosok nem tudtak váltani, mi lett volna, ha még jól is játszanak a gúnárok?
Bocs fiúk, nem sajnáltalak titeket. Sőt, valami elégedettség szállt meg. A londoniak megérdemelték a három pontot, de nem hiszem, hogy nagyobb örömtüzeket kéne gyújtaniuk, ez volt a harmadik randevúja a két csapatnak idén, mindhárom meccsen egy gól döntött, kétszer a Citynek, egyszer az Arsenalnak ennyi.
Alapesetben nem érdekelnek az ellenfél szurkolói, de az Arse szurkerek valami elképesztő magasságokba repítik magukat. Gyorsan nézzük meg az Arsenal kezdőjét: négy saját nevelésű játékos volt a csapatban, de közülük egy sem az ágyúsok akadémiáján kezdte a karrierjét. Szczesny lengyel, őt gyerekkorában sikerült elcsábítani Varsóból. Gibbs az MK Dons ificsapatát hagyta ott nyolc éve a jobb a jobb londoni körülményekért, Song a Bastiából jött, szintén még ifista korában, míg Walcott a Southamptonba robbant be még pelyhedző pöccsel, és onnan lett elcsábítva. Szóval az Arsenal is adja-veszi a játékosokat, a jelenlegi keret tagjai hosszabb-rövidebb ideje igazoltak Londonba. Ennyi. Fölösleges nemlétező romantikát vinni a történetbe, pláne egy olyan csapatnál, amely elsők között állt ki angolok nélkül a Premier Leagueben.
A másik meg Nasri, könyörgöm két évet játszott Londonban, kapott egy jobb ajánlatot elment (tisztességes haszonnal lett értékesítve nem mellesleg), ennyi. Két év alatt nem vált Arsenal szurkolóvá, többet keres, fényesebb érmet kap az év végén. Pont. Azt meg honnan veszik, hogy csak a kispadon ül?! A tavalyi szezonban az Arsenal 58 tétmeccséből 46-on lépett pályára 3415 percet játszva. Ebben az idényben (mióta Samir a csapatnál van) 47 meccse volt a Citynek, ezeken 39-en 2824 percet játszott Nasri. A kispados dumát is felejtsük el, ok?
A héten szóba került Mancini, egy pár szóra még visszakanyarodunk az olaszhoz. Ezt most elcseszte, ő az edző, ő a menedzser, övé a felelősség. Ezt a hónapot, a bajnoki hajrát, az Európa Ligát.
Amit a fejére lehet olvasni: a nemzetközi kupameccseken mutatott játékot.
Az átigazolási politikáját, túl gyorsan túl sok pénzből, túlzottan sok játékost cserélt le, de még így is panaszkodik. Nyafogott, hogy nem elég jó a középpálya és kell neki egy szélső. A vezetőség csak Hargeravest hozta neki. Ennek itta meg a levét Owen és Adam Johnson, azért is mellőzte őket. Ezért is járkál Hazardot méregetni, és emiatt jött télen Pizarro. Szimbolikus, hogy a tegnapi meccset Pizza eladott labdája miatt bukta el a csapat.
A Balotellinek szánt kulcsszerep. Ez egy nagy talány. Mariónak legalább annyira örülök, mint amennyire nem. Egy örült zseni, aki egyelőre egy élcsapatot Bobby nem tudja kezelni, az már látszik. Egy hete őt is megnevezi (a két gól ellenére) a pontvesztésért, tegnap pedig fent hagyta egy sárgával, pedig életveszély volt a fickó..
A formaidőzítés. Ezt nagyon elrontották, az idény elején nem volt olyan ellenfél, amelyet ne csaptak volna szét, most meg, hét meccse mindig hátrányba kerül a csapat, Hart, Džeko, Silva, Agüero árnyéka az őszi önmagának, hét meccse mindig hátrányba kerül a csapat.
Viszont vannak pozitív dolgok: két góllal csak Münchenben kapott ki a csapat, a védelem a legtöbb esetben stabil.
A támadósor remek, ez több mint száz gól amit idén termeltek, tekintélyt parancsoló.
Az őszi szezon feledhetetlen élményekkel gazdagított minket, ha ezt a játékot kitolják az idény nagyobb részére, nem lesz ellenfelünk senki!
Csak a vak nem látja, a City évről-évre fejlődik, sokszor öröm nézni a játékát.
Éppen ezekért, Mancini elküldése nyáron nagyobb hiba lenne mint a megtartása.
Most viszont: vége a dalnak. Lehet készülni a 2012/2013-as szezonra.
Az Arsenal - ManCity jegyzőkönyve és az összefoglaló:
