Az elmúlt napokban két csúnya mérkőzés összefoglalása jutott nekem, ezúttal a sors kárpótolt mindenért, bár saját önnön magammal azért képes voltam annyira kicseszni, hogy a 7. percben csatlakozzak be  a mérkőzésbe, kétgólos City vezetésnél. Mindenesetre ebben a meccsben most volt minden, ami egy focidrámához kell - gólok, kiállítás, bírói bakik...csak éppen fordítás nem volt egy sem

- szerencsénkre.

A kezdőket is csak úgy tudtam már kisilabizálni, ahogyan a pályán elhelyezkedtek a játékosok - örömteli volt nyugtázni, hogy Clichy és Nasri is újból ott rohangáltak a széleken. A védelem miatt így már tárgytalan lenne rinyálni, összeállt a papíron legerősebb, sőt ez szinte az egész kezdőre elmondható. Egy ponton volt ilyen téren újdonság: Džeko kapott helyet Tévez helyett. Erre nem is az elmosódott sztrímből jöttem rá, hanem a döbbenetes eredmény láttán a lájvszkort hívtam segítségül, és az bizony meglepő dolgokat állított: Edin Džeko szerezte a két City gólt. Ha ekkor lehozzuk, egészen elképesztő gól/lejátszott perc statja lenne. Persze ehhez a kompetens személynek retardáltnak kéne lennie, mindenesetre a bosnyák csatárnak kétségkívül van egy elképesztő tulajdonsága: mindig akkor lágyítja meg a szurkoló szívét, amikor az épp kezdi elveszíteni a belé vetett hitet.

Jómagam meccsenként gyakran kurvaanyázok miatta egy kevéskét, de olykor még ennél is radikálisabb a véleményem róla (nem káromlom még jobban, csupán elküldöm a halál f...izé, szóval nem káromlom jobban, csak szívesen látnám már valahol másutt). Néha tényleg úgy tűnhet, hogy egyszerűen elmúlt a Džeko-varázs, és semmit nem tud már adni a csapatnak. Olyankor jön egy ilyen vagy ehhez hasonló meccs. Az alapján is egészen jól játszott, amit már élőben kísértem végig, a két gól meg a non plus ultra. Az első gólunk olyan volt, amit már egy ideje hiányol az ember City meccsen - gyors és effektív támadás, minimálisra csökkentett labdaérintésből eljutva egészen a gólig. Edin mellett Kun és Silva is tapsot érdemel a találatért.

Öt perc sem múlt el - én még mindig sehol -, és másodszor is zörrent a háló. Ezúttal Kompany hozta fel pazarul a labdát, ideális ütemben indította Agüerot, aki kicsit kizökkent a jó lövőpozióból - mi mást is tehetett volna, mint visszagurítja Džekonak, aki könnyűszerrel bebelsőzte a félüresen tátongó kapuba. Némi vitára ad felületet, hogy Kompany kissé aggresszív módon vitte tovább a kanárik játékosával szemben a labdát, de ilyen - végig labdára menő és azt eltaláló - eseteket Angliában nem feltétlenül szokás büntetni, közelebbi lassítás híján pedig nincs is értelme tovább okoskodni.

A két gól láthatóan megfogta ellenfelünket, mi pedig - ha nem is hatalmas intenzitással - tovább mentünk előre, olykor kimondottan szép, kombinatív játékkal rukkoltunk ráadásul ki. Valós esély nyílt arra, hogy korán eldöntsük a találkozót. Ekkor jött el a pont, amikor Jones sporttárs és a szokásosan fos védekezés szabadrúgásnál visszahozta a meccsbe a sárga-zöldeket. Kompany tanáribban nem is szerelhetett volna, vagyis kemény árat fizetett a második gólunknál bemutatott becsúszásért. Ekkor már készültem a legrosszabbra, ami el is jött - természetesen még ehhez is kellett az, hogy Clichyn megpattanjon Pilkington lövése, csak hogy még jobban fájjon.

A Norwich megérezte az esélyét, és hirtelen sokkal hajtósabban kezdtek szorgoskodni az egyenlítés érdekében. Még így is mi voltunk azok, akik megadták a meccs igazi arculatát, Yaya Touré ügyes kényszerítőzés után ígéretes helyről bombázott kevéssel a kapu mellé, illetve volt egy gyanús Agüero-buktatás, ahol csak a lassítás után derült ki, hogy Bassong bizony tudomásában volt annak, hogy a lába kicsit feljebb rúg a kelleténél, ezzel megakasztva az argentin csatárt a továbbhaladástól.

Bosszankodni azonban csak ezután volt okunk - Bassong látszólag tisztán szerelte Nasrit, viszont becsúszásának utózöngéje azért nem volt nagyon sportpályára illő jelenet, ezért Jones mégiscsak úgy döntött, sárgával honorálja a norwich-i középhátvédet. A baj ezután kezdődött. Nasri félbeszakítva fetrengését felpattant, és fejpárbajra invitálta tekintetével Bassongot, aki természetesen semmi akadályát nem látta az acsarkodásnak.

Az igazi baj meg csak most jön: amikor látszólag megnyugodtak már a kedélyek, a partjelző hirtelen felkábult bambaságából, és fejébe vette, hogy szerepelteti magát is egy kicsit, ha már semmilyen leshelyzetet nem inthetett be nekünk. Neki tehát nem tetszett Nasri viselkedése, a főbíró meg nem akart köcsög lenni a haverjával, úgyhogy kiállította a franciát. A semmiért. Még csak szándékról sem beszélhetünk, legalábbis én semmi olyat nem láttam, hogy Nasri le akarta volna fejelni Bassongot. Van Persie minimum ennyire keménykedett akkor, amikor majdnem megölték. Elvileg nagyon helyesen fellebbezünk az ítélet ellen, a napokban törölték Carlton Cole és Darron Gibson piros lapjait is, karácsonyi hangulat uralkodik tehát az FA-nél, bár bukhatunk is az egészen plusz egy meccset. De hülyék lennénk nem így cselekedni ilyen ostoba ítélet után.

Szerencsétlen Nasri, a derbi nagy bűnbakja jó formába került az elmúlt időszakban, csak míg newcastle-i pazar meccsét megfékezte a sérülése, akkor most egy bírói baki miatt érkezhet kis kényszerpihenő. Nekünk pedig maradt félnivalónk bőven így a második félidőre: fölényünket az első félidőben nem bírtuk kellően demonstrálni gólokkal, így egyetlen kusza találatra volt tőlünk a másik City, mi meg tíz emberrel.

Mégis fantasztikusan startolt a második játékrész. Yaya Touré csodálatosan időzített és végrehajtott indítása után Bassongon pattant még egy furcsát a laszti, hogy utána Sergio lehellet finom mozdulattal löbbölje át a kijövő kapus fölött - 1:3 ide. Pár perccel a gól után érthető okokból lehoztuk Silvát, jött helyére a jobban védekező és többet robotoló Jimmy Milner, hogy egy kicsit megerősítsük megfogyatkozott középpályánkat. A Norwich, hiába a látszólagos nyomás, nem alakított ki igazi helyzeteket Hart kapuja előtt, így az előny megnyugtatónak tűnt megint. Ennek ellenére egy távoli löket után Hart védett, viszont az azt követő kisszöglettel már nem tudtunk mit kezdeni - Russell Ricky Martin egy kis fejes tiki-taka végén gólt fejelt.

Sokáig viszont megint nem idegeskedhettünk - Kompany felívelt labdájára Džeko reagált a legjobban, miután a lesvonal mögül kirobbanva mellel szépen maga elé engedte a labdát, jobb ötlet híján a rövidre bombázta azt, az pedig a kapufától visszapattanva szerencsétlen Bunnra pattant, onnan meg a kapuba. Hivatalosan öngól lett ebből (jogosan), szegény Edin viszont megannyi hánykolódás után ma igazán megérdemelt volna egy mesterhármast, egye fene, így sem volt egy rossz kezdőtizenegybe comeback.

Kell a dráma, meg a shownak is folytatódnia kell, meg minden, bár az a része a dolgoknak nem volt különösképpen fondorlatos, hogy megint szöglet után kapituláltunk, de még milyen bénán! Először Hart lett elnyomva egy szendóban, hogy utána a visszalőtt labdát megint a csapatkapitány, Ricky Martin rúgja be, pontosabban ő csak Hartot kólintotta fejbe három méterről, hogy utána onnan menjen be. Az eredmény 3-4.

A végén ügyesen játszottunk az idővel, és nagyon összepisilni már nem is kellett magunkat amiatt, hogy képesek vagyunk-e behúzni a meccset, mert a Norwich már kevés volt a negyedik gólra. Ellenben Agüeronak olyan kis magánakciói voltak, amilyeneket még tavaly sem gyakran eresztett meg, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ő ténylegesen visszatért csúcs-önmagához, most már meccsek óta vele van a legkevesebb baj támadók terén, és ezúttal is csak kicsivel jobban kellett volna befejeznie helyzeteit, és ő is mesterhármast ér el.

Újévkor jön a Stoke, akik végre elkezdtek gólokat is bekapni, ráadásul van mit megbosszulnunk nekik az őszi meccsért - tavaly is ilyentájt láttuk el a bajukat az Etihadban, akkor különféle passzrekordok dőltek meg, most sem ártana már egy könnyed eredmény odahaza, ezt a sok izgalmat meg csak hagyjuk meg a szezon végére, úgyis az az igazi.