Általában ez a nyerő duma olyan esetekben, amikor egyrészt már kevesebb mint a harmada van hátra a szezonnak, másrészt az elsőt üldöző csapatnak lehetőleg minden hátralevő meccset meg kéne nyernie, ha komolyan gondolja a bajnoki diadalt. Capelloéknak a Reallal például 2007-ben bejött, de a Liverpoolnak tavaly nem. Nyilván éppen a győzelmi kényszer az egyik fő motivációja ennek az elterjedt beszédnek, de még így is túl gagyi hangzatoskodás ahhoz, hogy ezt a címet kapja a poszt. Így legalább ezzel sem dzsinxeljük el a dolgot.
Na meg 2012-ben voltak hasonló dumák részünkről is, amikor az Emiratesben remek alkalom lett volna átbillenteni felénk a mérleg nyelvét, aztán egy gyenge produkció végén Arteta beadta a kegyelemdöfést. Végül mégis felhoztuk mínusz nyolcról a bajnokságot, és nyertük meg. Ha a Chelsea nem a Wembleyben játszana holnap döntőt, egy vereség esetén akár ezen a hétvégén is beállhatna ez a difi, de kb. annyira kéne hülyének lenni ahhoz, hogy ismét elhiggyük, hogy megfordítjuk még innen is a dolgot, mintha nekiállnánk itt döntőzni.
A Liverpoolnak alig volt ideje pihenni, ráadásul egy 120 perces, sikertelen isztambuli szenvedésen vannak túl. Másrészről meg az egyetlen PL stadion, ahol nem nyertünk az arab tékóver óta éppen az Anfield. Emellett a Liverpool 10 meccse veretlen a bajnokságban. Markovics, Coutinho és ha felépülnek, akkor Sakho és Henderson személyében azért lesznek friss játékosaik is, de a helyzeti előnyünk legalább jelenthetne annyit, hogy ellenfelünk nem fogja bírni a fejvesztett letámadást és rohangálást túl sokáig.
Merthogy simán lehet, hogy a terv megint az lesz - tavaly sem működött rosszul a dolog, és mire felocsúdtunk, már két gól hátránnyal mentünk a szünetre, hogy aztán sikertelenül igyekezzük menteni a menthetőt. Nem ártana most jobban bírni a vélhető kezdeti nyomást, mert előbb-utóbb minden meccsre megérkezünk, történetesen még a Barca ellen is. A Liverpool védelme ugyan nagyon jól muzsikál a háromvédős rendszer alkalmazása óta, de azért Silva és Agüero bizonyosan okoznak majd némi zavart arra.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=A9QLDtZPVgI w=750]
A fent emlegetett nevek mellé hozzá kell tenni, hogy Lucas és Gerrard biztos nem lépnek pályára sérülés miatt, és bár a felszínesebb portálokon valószínűleg Stevie Me hiányát emelik majd ki, igazából Lucas az, aki rengeteget tett hozzá a jelenlegi szisztémájuk stabilitásához. Emiatt például a tökéletesen semmilyen, mégis valeszi Xavi, Joe Allen szinte tutira kezdeni fog a csütörtöki túlórázás ellenére is. Nem láttam a meccset, de valószínűleg Sterling és Moreno is sokat rohangáltak ez alkalommal, és simán lehet, hogy játszanak ma.
Ehhez képest mi úgy indulunk neki a találkozónak, hogy írd és mondd, nulla, azaz 0 ember nem alkalmas játékra. Szerény emlékezetem ha nem csal, idén (meg úgy egyáltalán, mióta?!) még erre nem volt példa. Vagyis legalább annyi jó ómen szól végre egy értelmes anfieldi eredmény mellett, mint amennyi nem. Lefordítva: éppannyira fosunk és rágjuk a körmünk a holnapi kimeneteltől, mint a Liverpool fanok.
Balotellit ugyan mókás lenne ellenfélként látni, de esélyesebb, hogy Rodgers megint jegeli. (Micsoda kritikacunamit kapott volna már a City, ha ennyire látványosan az edző feje fölött igazolnának játékosokat, szerencsére ezen időknek vége.) A megvétele óta szopatja Mariót, így számára jó esetben is csak perceket fog kapni arra, hogy jól megvicceljen bennünket.
A kezdőben a hétközi bukta után nem tudom, mennyire van létjogosultsága egy újabb 4-4-2-nek, de Bony első kezdését szerintem inkább szerdán láthatjuk majd a Leicester ellen odahaza. Némi perverz indíttatásból én már hiányolom Navast, az pedig kérdés sem lehet, hogy a Fernando-Milner duót középen rögvest Yaya-Fernandinhóra kell váltani. Emellett a Mangala vs. Demichelis kezdőért való harc újabb eredményét várjuk nagy kíváncsisággal, illetve hogy a sokat száguldozó Sterling ellenében nem jobb ötlet betenni Sagnát, aki Hazard-dal viszonylag korrekt játszmát hozott le. Persze esélyes, hogy Sterling inkább lesz középen, és Kompanyból csinál megint hülyét. Kolarovot remélhetőleg most még elfelejti Manuel.
A mérkőzést az a Clattenburg vezeti, akin magunk is meglepődtünk, mennyire korrekt meccset hozott le a Chelsea ellen. Tavaly eléggé biztosra ment ugyanezen anfieldi találkozón, de akkor merőben más volt a helyzet, hiszen egyrészt az őszi találkozón mi köszönhettünk rengeteget a játékvezetőknek, másrészt a Liverpool keményen rajta volt a megbasszuk az egész ligát vonalon, ami imponálhatott a játékvezetőknek is annyi év böjt után. Remélhetőleg most a Chelsea elleni önmagát hozza Twattenburg, de jobban belegondolva erre talán nincs is meg az agyi kapacitása.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=s4XJKed0X6g w=750]
Most némileg ugorva az időben, visszatérnék gyorsan a Barcelona elleni meccshez, ahol bizony megint csúnyán nekiütköztünk annak, amitől eseténként minden ember halálosan retteg, az ún. valóságnak. Kijelenthető, hogy tavalyhoz képest értelemben és felfogásban semmit sem fejlődtünk, eredményben - minimálisan - igen.
Az előbbi kurvára aggasztó, utóbbi pedig csak akkor nem lesz részletkérdés, ha a Nou Campban lehozzuk a klub történelmének legjobb BL-mérkőzését. Sajnos ennek valószínűségét csökkenti az edzőnk személye és dolgokhoz való hozzáállása. Imádjuk Pellegrinit, olyannyira imádjuk, hogy szerintem bőven beszélhetek a City fanok többségének nevében akkor, amikor azt mondom, hogy inkább szopjunk vele hasonlóan ordénáré módon még akkor is, mikor betölti a 80-at, ha cserébe nem kell Mourinhot elviselnünk, de mivel szerencsére nem csak e két véglet függvényében kell gondolkodnunk, ezért a büdös nagy helyzet az, hogy az Európából való fejlődés reményében nem fog beleférni sokat tökölni a chileivel.
Azt persze eddig sem gondolta senki, hogy a hároméves szerződésén túl is tervezünk az öreggel, ugyanakkor azt még most is úgy gondolom, hogy annyi simán jár neki, hacsak nem kerülünk akkora slamasztikába, mint mikor Mancini egyértelműen hitelét veszítette a játékosok előtt. Mert én bizony egy Agüero helyében elgondolkodtam volna, hogy most akkor úgy mégis miért kell minimalizálni az esélyeinket még a kezdő sípszó előtt, ilyen taktikával?
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=ZIGrbnPiPhA w=750]
Pellegrini a meccs után lenyilatkozta, hogy több letámadást várt a csapatától, emiatt nem lehet elégedett. Az egyszerű laikusnak látva az összecsapást az volt az érzése, hogy itt semmiféle csapatszintű letámadás nincsen megtervezve, és ebben az érzésben az is csak megerősíteni tud bennünket, hogy úgy egyébként is távol áll tőlünk ez a stílus. Kezdetleges próbálkozások minden meccsen vannak, legutóbb a Newcastle-t pl. meg is tudtuk párszor zavarni, de szinte mindig egyéni partizánakciókról beszélünk, és ennél most sem láttunk viszont többet.
Az edzőnk rohadtul naiv volt akkor, amikor azt gondolta, hogy egycsapásra egy Dortmundot fogunk látni, vagy az Atlético harapós 4-4-2-jét ezekkel a játékosokkal. És miért nem kezdett Fernandinho? Nem túl logikus kihagyni a második legjobb középpályásunkat úgy, hogy az első meg eltiltott. Fernando és Milner képtelenek voltak kontrollálni a területüket, és nem arról híresek, hogy ezt a hiányt kompenzálják azzal, amikor épp a labda náluk van. Fernando egy darab szerelést nem csinált a statisztikák szerint - még ha éppenséggel szerintem egyszer szépen állította meg Neymart (ezt akár beszámolhatták a 2 megelőző szerelésébe is) -, és ez jól meg is mutatja, hogy mennyire voltunk testközelben hozzájuk az egész meccsen.
Pedig a gólunk például egy pazar Clichy szerelésből indult, ahol Messit hatástalanította viszonylag könnyedén. Nehéz ép ésszel felfogni, miért nem csináltunk egy Málagát, és próbáltuk foggal-körömmel védeni a térfelünket, amennyire csak lehet. Tudtommal a játékosaink ahhoz is meglennének - Yaya nélkül egyenesen adta volna magát egy defenzív taktika. Suárez és Neymar még csak nem is voltak a toppon a meccs jó részében, és viszonylag gyakran veszítettek labdát a tudásukhoz képest. Az embernek végig az volt az érzése, hogy naivitásunkkal egyszerűen megkönnyítöttük az amúgy is sokkal komolyabb erőkből álló ellenfél dolgát.
És ezért most nehezen vehetőek elő a játékosok, akik alighanem mindent kiadtak magukból. Pellegrini valószínűleg túl hülye romantikus alkat ahhoz, hogy bármikor is tovább kerüljön a tűz közelénél európai porondon, csak míg a Villarreallal és a Málagával a több mint szimpatikus lúzer szerepében tetszelgett nekünk, a merőben más lehetőségekkel bíró Manchester Citynél ezt bizony mindenképp alulteljesítésként éljük majd meg. Helyesebben megfogalmazva: itt tűnik lúzernek, ott pedig isten volt.
Még egy kevés plusz adalékkal kifejtve a véleményem a meccsről és az edzőnk szerepéről elkapható ezen a linken (kattintás után új fül nyílik); elismételni felesleges lenne, jobban leírni már hiába is akarnám.
