Manszúr bin Zajed ál-Nahjan Sejk és Khaldoon Kalifa ál-Mubarak proudly presents, a manchesteri városi színházból: Ferran Soriano i Compte és Aitor Begiristain Mujika produkciójában, Manuel Luis Pellegrini Ripamonti rendezésében, (többek között) Charles Joseph John Hart, Vincent Jean Mpoy Kompany, Martín Gastón Demichelis, Wilfried Guemiand Bony és Sergio Leonel Agüero főszereplésével, Josep Guardiola Salanak ajánlva 'A nyomorultak' című előadást.
Nullák
A manchesteri derbire készülve, a rags legszebb idei meccseit vetíthette orrvérzésig Pelle a srácoknak, mert sikerült remekül kopírozni őket, a legutóbbi két meccsen ünnepien mocskos rossz két 0:0-át sikerült produkálni. A két rettenetért azért járt egy bajnoki pont és egy bajnokok ligája továbbjutás, de az égiek a szokásos sérüléssel büntették meg a nézhetetlen izéket.
Deprengeni nincs idő, már húztak is a bl-ben, na és készülünk a vasárnapi derbire.
A Norwich elleni bajnoki még engem is meglepett. A kanárik erősen izzadnak, hogy ne essenek ki, ráadásul a Premier League legrosszabb formájában lévő csapata volt a meccs előtt. Yaya sérülése miatt Pellegrini a 4-4-2-hőz nyúlt, azaz Bony kezdett. Kár volt. A második félidőben már kaput sem találtak a srácok, egészen kivételesen rossz meccs volt. Agüeronak volt egy ziccerre, meg egy szép szabadrúgása oszt ennyi (a Norwichnak meg egy kapufája..). Remek, lassan a bl hely is remegni kezd, nemhogy az érem.
Kedden a bl-ben már előkerült Yaya, Bony ment a padra. Sterling meg a jelek szerint Liverpoolban kijátszotta magát a kezdőből. Pellegrini meglepett. Nem számítottam arra, hogy a ’legjobb’ csapatot dobja be a lefutott bl visszavágóra. Volt bennem egy kis félsz, én szívesen láttam volna a pályán Bony-t, Caballerot, Demichelist, Mangalát (a két védő végül jött is..), Sterlinget és Kelechit (a kis nigériai még a padon sem volt).
Jött is a bazdmeg.
Kompany sérülése nem hiányzott, baromira nem. Egy hónapig megint nem lesz pályán a kapitány... A hab a tortán még Otamendi kidőlése (azért még a csere előtt okosan begyűjtött egy sárgát, mert engedély nélkül tért vissza a pályára). A Demichelis-Mangala páros várja a mu-t. Nice.
A szünet előtt két csere kilőve, a csapat meg nem szakadt szét, egyáltalán nem. Megint Yaya volt a legjobb, félelmetes, hogy a csúcsformájától messze lévő Touré mennyire befolyásolja a csapat játékát, ha a ott lett volna Norwich-ban, meglett volna a három pont. Tuti. Félelmetes, hogy az egyetlen kapura tartó lövést is ő produkálta...
Hartnak még a végén tornáznia is kellett. Mindegy, a klub történetében először nyolc között a bl-ben a csapat!
Nem lehet szó nélkül hagyni a magyar közvetítést. A bajnokikon megkímélem magam a hazai szagértőktől, de rettentő. Valamennyire csak Kemenes Szabi volt képben, de döbbenet, hogy a City-vel kapcsolatban csak a fika ömlik ki a szájukon, miközben ilyen mondatok is elhangzanak, hogy a City nyerte a ligakupát nemrégiben, asszem 3:1-re. Rettenet.
A Norwich meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló (meg ne nézd!)
A Dinamo elleni visszavágó statisztikái és a videó (csak akkor kattints, ha nem tudsz aludni!)
Jöhet a folytatásban a PSG. Ez az a párosítás, amire fingom sincs, hogy mit mondjak. Ha a következő három hétben nem változik semmi, Ibráék már Párizsban kifiléznek minket (az első meccs április 6.-án lesz idegenben, a visszavágó április 12.-én az Etihadban). Ha változik, durván jók vagyunk egy ki-ki meccsre.
Ezzel a sorsolással egy kicsit távolabbinak tűnik egy Pep-Pelle párharc. Megnézném, nagyon már csak ezért is akarom a Párizs elleni továbbjutást! Légyszi-légyszi!!
Néztem a Bayern-Juvét, amúgy is, de elővettem a szemüvegem, hogy lássam, mit tud Guardiola. Nem voltam a híve a Barkájának, oké, legyalultak mindent és mindenkit, de akkor sem. Ha epét kellett rájuk hányni, ott voltam az első sorban. De legyalultak mindent és mindenkit.
Aztán ment Münchenbe. Ott is várta a terített asztal, mondhatták az utálói (mondtam én is, persze). De amikor játszottunk velük, hát bazz, ennyire nem fostam össze magam csapattól az Etihadban.
Valamit tud a csóka. Motivál, van esze és bátorsága. Jól nyúlt bele ebbe a meccsbe is, a taktikai húzásai bejöttek, a cseréi szintúgy.
Remek edző, de kell hozzá neki (is) ehhez pénz és csapat. Szét fog baszni nálunk mindent és újra fogja rakni. Ez lesz a legkeményebb melója. Egy meccskeretnyi játékos mehet ha akar, a hírek szerint az elkövetkezendő években. Tőlük lehet búcsúzni (szerencsére nem mindenki és mindenáron)
kapusok:
Hart, Caballero, Wright
védők:
Zabaleta, Kompany, Mangala, Koalrov, Demichelis
középpályások:
Silva, Yaya, Nasri, Fernando, Delph
csatárok:
Bony, Jovetics, Džeko
Fiatalítás, saját szájízre szabás. Érdekes lesz. Igazából várom.
De most nem ez a fontos, hanem a derbi.
Az elmúlt hat évben a City lett a domináns csapat Manchesterben. Tény. Nem kéne tönkrevágni vasárnap mindent. Kell ez a siker. Kell a sima bl hely. Kell egy érem. Ennyike egyelőre.
A mu sincs a topon, de nem a manchesteri cripple fight-ra vagyunk kíváncsiak. Négy ponttal vannak mögöttünk (egy taknyolással a West Hamnek dobnánk fel a negyedik helyet), sérültjük nekik is van egy szekérnyi, a pudli kicsapta őket Európából, de ezeket le fogják szarni, ez a derbi.
A bl sorsolásra vára az ausztrál kistesó, a Melbourne meccsét néztem, a listavezető Brisbane-t fogadták, égtek is a szünetben, nem ment nekik, de akartak (jött egy tizi+piros lap, de ez a kurva foci már csak ilyen, aki megy előre töretlenül, annak be is jön), 3:1 lett a vége, nem egy pl az ausztrál liga, de valami ilyesmit jó lenne látni a nagyoktól is.
Menni előre, aztán csak jön végre az az Agüero gól.
Búcsú Birminghamtől
A három vereség (ebből kettő hazai pályán…) után nagyon ránk fért egy kis siker. Ez gyakorlatilag borítékolható. Messze a legrosszabb Premier League csapat érkezett az Eastlandsre, nem is mehettek haza máshogy, csak üres kézzel. Végre újra egy sima bajnoki!
Nem kérdés, a Villa követi a másik birminghami csapatot a City-t a második vonalba, így a második legnagyobb angol város Premier League csapat nélkül marad (érdekes, az öt legnépesebb város közül csak Londonnak lesz első osztályú csapata, mondjuk, cserében öt is van a fővárosban, hál’ istennek egy sem jut fel valószínűleg a Championshipben szereplő további négy közül). Szomorú.
Az még szomorúbb, hogy 29 forduló alatt 16 pontot vakartak össze, és persze ebből a tizenhatból egyet tőlünk kaptak..
Pellegrini taktikai repertoárja elég szűkössé vált így a mandátuma végére. Kétféle kezdőcsapat van, az alap a 4-2-3-1, vagy a gyengébb ellenfél ellen a 4-4-2. Ha meccs közben baj van, akkor dobálja fel a támadókat, mondjuk ez volt, hogy bejött. Most gyengébb ellenfél érkezett az Etihadba, a 4-4-2 volt a soros.
Pár héttel ezelőtt a ’tarcsi’ is felszecskázta a Villát (ami még cinkebb, a saját B csapata is egy laza hármast gurított a ’nagy’ csapatnak nemrégiben), de Pelle most biztosra ment, csak Sterling pihent, így a Bony-Agüero ékpár kezdte a meccset.
Rémi Garde egy masszív falat húzott Guzan kapuja elé, papíron három védővel állt fel, de az elvileg szélső Cissokho és Hutton is hátra szorult, Gueyenek is akadt védő feladata, így Jordan Veretoutra és Westwoodra jutott az a hálátlan feladat, hogy labdákkal tömje Ayewet és Agbonlahort. Esélyük sem volt így. Ayewnek volt egy lövése az első félidőben, azt Hart védte, a csereként beállt Gestede kisérletét Kompany hárította. Ennyire telt tőlük.
Három volt játékosunk volt a keretükben. Richards és Lescott itt is alapember (megható, hogy Micah a kapitány, azért remélem a Stoke elviszi a nyáron), Sinclair még itt is padozik…
Már a tizedik másodpercben közel volt a gólhoz, de Guzan kitenyerete a közeli lövést. A támadóink pontatlanságának köszönhetően (vagy mondjuk így: eddig tarthatott ki Garde védőfala) a második félidőben indult csak be a gólgyár.
Az újrakezdés után nem kellett sokat várni, Agüero egymaga lekötött három szerencsétlent, a labdát kapó Silvára hárman léptek, így senki nem jutott Touréra. Köszönte. Yaya visszatért, ott folytatta, ahol abbahagyta (most viszont Fernando tűnt el).
Tizenkét perc múlva már 3:0 volt. Agüero kétszer, az elsőnél jókor volt jó helyen, a második igazi mestermunka volt. A Kun-Silva összjáték, na és Sergio befejezése. Pazar.
A gól után Bony off, Sterling in.
Bony.. Nem ment neki, most sem, bár próbálkozott rendesen. Talán a 14. percben és pár perccel később volt igazán nagy sansza, hogy betaláljon, de nem. Gólpassza sem jött össze, a szép védelem belőtt labdáját Richards (once a blue..) lőtte Agüerora, így még egy asszisztot sem húzhattunk be a neve mellé.
Rahemm nem sokat szarozott. Rögtön próbálkozott, de négy perc múlva már 4:0 volt ide. Sterling góljánál sem számított a számbeli fölény, hiába volt újfent kilenc sárga mezes játékos a tizenhatosukon belül, Raheem közelről a hálóba passzolt.
Hogy az utolsó húsz percre visszaálljon a klasszik 4-4-2 Iheanacho jött Silva helyére. Merlin hatalmas volt, ezért is fáj Kiddo21 kolléga szíve oly nagyon, mert egyre hangosabbak azok a pletykák, hogy a nyáron aki akarja, viheti a kis spanyolt…
Kelechi is belevetette magát a sűrűbe, hamar összehozott egy tizenegyest, de hogy ne legyen most se minden perfekt, Agüero a kapufára lőtte.
Az utolsó tíz percre Yayát García váltotta, így a fiatal spanyolnak megvan az első Premier League meccse.
Az a Manu García, aki nem kapott ligakupa aranyérmet a Wembley-ben, mert Pellegrini csak három meccsre nevezte és ezeken is összesen 22 percet töltött pályán a ligakupában (bár gólt azért lőtt a Palace ellen). Silva (aki a legtöbbet segíti ifjú honfitársát) így neki ajándékozta a sajátját (Merlin amúgy adakozós kedvében volt, a mezét Noel Gallagher kapta meg). Riszpekt!
Újabb Hart clean sheet (ez volt neki a 115. a Premier League-ben). A pletykák szerint az ő helye sem biztos (na e miatt az szám sír), Pepnek a hírek szerint sweeper keeperre fáj a kis foga (like Neuer), meglássuk.
Mindenesetre hétfőn randevúzott is egymással Guardioa és Txiki Begiristain Amszterdamban, természetesen a nyári nagy adok-veszek volt a téma (a hírek szerint az Ajax 19 éves box-box középpályása Riechedly Bazoer puhítása miatt volt Hollandia a meeting helyszíne, Pep el akarja happolni Wenger elől).
Gündogan lehet az első érkező, de úgy hírlik Iniesta is fontolóra vette, hogy csatlakozik volt mesteréhez.
Szombaton kora délután a Premier League legszarabb formában lévő csapatához (Norwich City) látogatunk, kell megint az a nyamvadt három pont! Az észak-londoni derbi (nem nagy meglepetésre) döntetlennel zárult, így bár a West Ham a nyomunkban egy ponttal lemaradva, csak öt pontra a második hely, egy meccsel kevesebb játszva. Az aranyról én továbbra sem ejtek szót, de minden esély megvan egy szép éremre. A vetélytársak eddig előzékenyen megvártak, akármekkorát is taknyoltunk, nagyon rendesek, de nem számíthatunk a szezon végéig az ő előzékenységükre, valamit csinálnunk is kéne ám!
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A Pudli kétszer - azaz a mámor és a gyötrelem
A hihetetlenül rapszodikus teljesítményünk nem eredményezhetett mást, mint, hogy a csapat (ha nem is simán) megnyerte a ligakupát vasárnap a Wembley-ben! Csodálatos, két év után újra egy trófea!
Hogy ne vidámkodjunk annyira, szerdán újfent a pudli volt az ellenfél, Liverpoolban. Ott persze –- szinte törvényszerű volt, mondani sem kell – a hazaiak apróra szaggatták a csapatot.
Ezt felejtsük el gyorsan, örüljünk még egy kicsit a kupagyőzelemnek!
This is the trip... the best part... Wemberlee
A Manchester City szezonjának (úgy tűnik...) legérdemlegesebb része immáron a ligakupában ölt alakot, hangolódjunk tehát a wembley-beli utazásra, amely remélhetőleg majd egy felejthetetlen mérkőzést foglal magába.
The best part of the trip
Bár az észak-angolok többsége mindig egyfajta kicsinyes lenézéssel, vagy legalábbis nevetség tárgyát képező hangsúllyal illeti meg ezt a futballszentélyt, ha éppen csapatuk tesz oda látogatást, akkor tudják, hogy végre valami igazán izgalmas és csodaszép várhatja ott kedvenceiket. A Wembley a történelmet írja, klubok és válogatottak történelmét, ez alól korántsem kivétel Manchester legkedvesebb alakulata.
Akármennyire is derogál egy kiutazó City szurkolónak ellátogatnia a csúnya és sznobista arénába, a WEM-BER-LEE-be, ahol a szerinte sokkal gázabb IN-GER-LUND játssza hazai meccseit, valahogyan a hangulat és az ott örök időkig elmentett emlékek felejthetetlenné, sőt varázslatossá teszik az egész jelenséget.
'56-ban nemcsak kupagyőztes lett a City a Birmingham ellenében, de Bert Trautmann például ekkor avanzsálódott a futballvilág igazi legendájává. 1969-ben is itt sikerült elhódítani a rangos trófeát, '76-ban a Ligakupa lett elnyerve ebben a stadionban, Tueart, Royle, Doyle és Barnes vezetésével, hogy aztán harmincöt évvel később újra megdicsőüljön a City, immáron az új Wembleyben.
Megéri mindkettőn még egyszer végigmenni, én megtettem, közben le is részegedtem, nem csak a sörtől
A modernkori City mégsem élhette volna meg azt a sok szépet arabékkal, ha nincs 1999, és a híres harmadosztályú playoff. Ha akkor nem jön össze a dolog, ki tudja, mikor, vagy úgy egyáltalán. Lesüllyedni egy nagy múltú klubnak a harmadosztályba, majd nem feljutni egyből, az bizony komoly és végzetes csapást mérhet a delikvens csapatra.
De nem akkor, ha a csapatodban van Paul Fuckin' Dickov és Kevin SuperKev Horlock. Két megjegyzés az olvasónak, hátha eddig nem lett volna ezekre figyelmes: az ellenfél menedzsere bizonyos Tony Pulis volt, aki azóta a favágást is egészen új dimenziókba léptette, és ha nagyon benne van az ember az összeesküvés-elméletek témákban, talán arra a gondolatra is kapós lesz az agya, hogy ugyan vajon miért éppen mindig a City meccsek után rinyál Pulis amiatt, mekkora különbség van a két keret között, nem mondjuk egy Chelsea vagy United meccs apropóján.
A másik; Pulis mellett legalább annyira közismert arc manapság is Mark Halsey, aki csak ezen meccs indítékából akarva-akaratlanul emlegetett alakja lesz a City históriájának még évekig, hiába egy túlsúlyos, ördöggel lepaktáló vadbarom.
Az ember videót néz, ezzel párhuzamosan szöveget értelmez, majd kétszeri orgazmusban részesül egyazon pillanatban
A lényeg, hogy a Wembley valami ilyesmit szolgáltat a nagyérdeműnek. Az ilyenekért megéri odamenni, de ezért megérte odamennie a Milwallnak, Chelsea-nek, Wigannek egyaránt. Hogy innen ki fogja tovább bővíteni történelmét valóban számottevő sikerrel (=trófea), még kérdés. Mindenesetre, Wembley, we're there for the taking, hogy egy lehetetlen módon fordítható frázissal éljek.
Ezt éljük át
Reméljük azonban, hogy emellett eljön majd még ennek is az ideje:
Hazai kupadöntők - III. rész
Visszatérünk a Manchester City hazai kupasikereit taglaló sorozatunkhoz (az első két rész itt és itt olvasható).
A '80-as évek legfurcsább kupasorozatának döntőjénél vesszük fel a fonalat, és egy hatalmas pauza után a közelmúlt sikereivel zárjuk a szériát.
Heroes
Hősies meccs volt a szerdai a bajnokok ligájában, hősies tőlünk, hogy összekaparták magukat a srácok a padlóról a három mocsadékul sikerült meccs után, és végre megvan (jóvan, most végre nem a Barca jött szembe) az első győzelem a bl kieséses szakaszában!
Hősies teljesítményt nyújtottak az ukránok is (december elején játszottak utoljára tétmeccset!), bár esélyük nem maradt, voltak pillanatok, mikor keményen szorongattak. Nem rossz csapat a Dinamo.
Megvan a továbbjutás. Ez fix. Egyelőre több nem kell.
Ilyen is rég volt már. A meccs idején vadul ráztam a seggem az A38-on David Bowie számokat élveztem, így fingom sem volt miképp is alakul az ukrajnai kirándulás, ki is zártam a külvilágot és teljes meglepetésként ért a csütörtök reggel hétkor startoló ismétlés minden pillanata.
Pellegrini félig megnyugodhat, a Chelsea elleni leadott meccsnek félig megvan az értelme, sima volt a győzelem Kijevben. A másik fele a tésztának a Wembley-ben fő ki vasárnap. Kloppnak nagy kedve van beleköpni a készülő finomságba, Pellének van mit tanulnia az őszi hazai rettenetes zakóból.
A londoni dinamó elleni kezdőből csak Fernando (nem meglepő, az sem, hogy megint ő volt a csapat legrosszabbja, hiába hozott 100%-os passzmutatót) maradt a kijevi dinamó ellen.
A gól hamar esett szerencsére, Agüerot nagyon magára hagyták, hiba. Sergio egészen elképesztő 15. bl gólja volt, amikor kezdett a sorozatban. A gólig meccsben volt a Kijev, de utána a City-é volt a félidő.
Silva góljának külön örülök, a Sterling-Agüero összjáték és Raheem passza csodálatos volt.
Rebrov a szünetben bepörgette a csapatát, nyomtak is rendesen Bujalszkij góljánál Otamendi peches volt nagyon, csak az a baj, hogy túl sok a pech a védőink számláján ebben a szezonban.
Ha egy kicsit jobb csapat a Kijev, vagy meccsben vannak mostanság, lett volna baj.
Pellegrininek itt kellett volna cserélni, de nem volt kit. Ez a szezon egyik nagy bibije, nincs alternatíva. Kloppnak sincs nehéz dolga, pontosan tudja mire számíthat, Pellének nem lesz nagy taktikai ütőkártyája, ez biztos. Csak a Sterling-Silva-Yaya-Agüero négyes kreativitásban lehet bízni, na meg remélni, hogy végre egy kicsit masszívabbá válik a védőfal (bár Pellegrini szerint Fernandinho, Mangala, Navas és Bony is rendes edzésmunkát végez már, meglássuk).
Yaya aztán a végén megoldott mindent (az elrontott fejese után) hatalmas gólt akasztott. Lehet várni a Bayernt a 8 között.
Sárga és piros lap nélkül pörgött le a tényleg sportszerű meccs. Yaya a mezőny fölé nőtt. Gól, gólpassz, 98%-os passzpontosság, ötből négy sikeres csel, és lehetne még sorolni. Nem életük meccse volt, de végre egy kicsit mutatott a csapat.
We can be heroes, remélem nem just for one day.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Londoni után, kijevi előtt
Újabb kemény meccs, de lehet ennél keményebb?!
A két hazai bajnoki vereség után Pellegrini londoni kamikaze akciója sem hozhatott sikert, így teljesen összezavarodva, tanácstalanul várjuk a ma esti ukrajnai bajnokok ligája összecsapást.