Egy szusszanásnyi ideje sincs pihenni a csapatnak, ma az Arsenal érkezik az Eastlandsre.

Három hete nem volt meccs az Etihadban, három hete nem is nyert meccset a City, éppen itt lenne az ideje

Nem jött össze a csoda a Bernabéuban, pedig igen közel álltunk hozzá. Arról, hogy végül pont sem legyen belőle, a minket amúgy is évekig keserítő Ronaldo gondoskodott.

Meccsösszegző a továbbiakban.

Mourinho és Balotelli újra találkozik. A guba a guba ellen.  A tradíció a feltörekvő klubbal szemben. Ki fog jobban hisztizni, Mario vagy CR7? Végre szemben: eldőlhet ki a jobb Inter edző, a Special One vagy Mancio? Premier League vs. Primera Division....

És még sorolhatnánk a sok kreténséget, amit a magyar és a nemzetközi sajtó ráaggat a meccsre, mi erre próbálunk magasról tenni, csak azzal törődünk ami a lényeg: jó kis összecsapás lesz ez. Nagyon is.

Lement négy forduló, ebből kétszer olyan pályán játszott, ahol a büdös életben (azaz vagy öt éve) nem nyert (már csak az kellett volna elintézni, hogy két hét múlva a Goodison Parkba legyen jelenés, egy évig nyugodtan lehetne meccset várni), ha így nézzük, akkor kurva jó ez a nyolc pont, két egységnyire az első helytől. Lehetne persze több is, nem kellett volna hozzá sok, de ez van. Pláne, hogy Mancini a Stoke elleni keretbe öt új játékost nevezett.

Először azt hittem rossz streamet nézek, annyi új arcot mutogattak kezdés előtt. Olyan volt mint egy vakrandi, de mi csaltunk, hiszen megkerestük az előző kapcsolatukat, és jól kifaggattuk őket. Köszönjük nekik! Tehát jöjjön egy rendhagyó meccsbeszámoló, ismerkedési esttel kombinálva:

Úgy dobta a sorsolás, hogy az Anfield után a második idegenbeli túra is egy olyan stadionba (a Britanniába) kell utaznia a csapatnak, ahonnan mostanság nem feltétlenül sikerült elhozni a három bajnoki pontot.

Lassan indul a Bajnokok Ligája, a Real Madrid néhány szempontból kellemesebb ellenfélnek ígérkezik mint a favágó Stoke City, aki azt hiszi, hogy sima meccs lesz.... Remélem neki lesz igaza.

Van az úgy, hogy valaminek vége, és tudjuk, hogy vége is kell, hogy legyen, valamiért mégis fáj.

Nigel de Jong történelmet írt hőn szeretett csapatunkkal, gyakorlatilag végig itt volt azokban a pillanatokban, amikor átalakulóban volt a csapat, amikor sivár középszerből valódi elitalakulat formálódott Manchester szebbik felében.